Home office, home office, te csodás… vagy nem? 3.

2020.03.20

3. felvonás

Hogy megy? Nekem döcög, annak ellenére, hogy elég gyakorlott vagyok a témában.

Olvasom, hogy ezt csináld, azt csináld, így és úgy.

S nézem: éppen így írtam én is. S az is világossá válik - hm, kellett hozzá az éles elme - , hogy részben hiába a sok év tapasztalat az itthon végzett munkában, most MÁS a helyzet. Igen, vannak praktikák, amiket most is lehet alkalmazni. Pontosabban lehet minden praktikát alkalmazni, de a környezet, a körülmények megváltoztak. Tehát: MÁS-képp kell alkalmaznunk megszokott dolgainkat. Azokat meg végképp, amit korábban meg sem szoktunk, mert nem voltunk rákényszerítve.

Arra jöttem rá, hogy vissza kell térjünk az alapokhoz. Ha azok nincsenek rendben, akkor bármiféle hókuszpókusz, nagy titok, roppant világmegváltó ötlet és javaslat kevés lesz.

Hol vannak az alapok?

Bennünk és a kapcsolatainkban. Arról tudok írni, hogy nekem mi jön be, mi segít. Nagyon fontos az elméleti háttér, de még fontosabb a saját tapasztalás.

Ahhoz, hogy az előző részekben írtakat be tudjam tartani, szinte pillanatról pillanatra vissza kell térnem az alapokhoz, mint egy mantrához. MIÉRT csinálom mindezt? Most lassan hajnali egy óra van, pedig előző reggel megfogadtam (miután már sokadik napja 2-3 óra felé megyek aludni): időben nyugovóra térek. Nem tudok. Muszáj írnom. Muszáj megtennem, amit kiszabtam magamnak napi penzumot. Mert itt dübörög bennem a MIÉRT? Mi a CÉL-om a mindennapokban végzett munkával?

Roppant közhelyes lesz, amit írok, de ez van: segíteni akarok. A következő mondat pedig minden ilyen felütésben ott bujkál, mégis szemérmesen hallgatnak róla a legtöbben. Hiszen úgyis tudja mindenki, de azért cinkosan az össznépi játék részesei leszünk. Én viszont kimondom: segíteni ugyanúgy akarok magamon, mint a hozzám fordulókon. De ez a kettő bennem összemosódik. A cselekvés, a tevékenységem eredménye miért ne lenne jó mindkettőnknek? Igen, a CÉL-om az, hogy jobbá tegyem a Világot mások (Ti ) számára, és a magam (magunk: családom) számára egyaránt.

  • EZÉRT kelek fel nap, mint nap. Most is.
  • EZÉRT fegyelmezem magam, és fogom le a hírfolyam görgető kezemet
  • EZÉRT tervezem meg a napi teendőimet, és tartom magam hozzá
  • EZÉRT ülök most is itt a gép előtt, és írok: Neked, magamnak.

Alapok... elsőként fogalmazd meg, mi a CÉL-od. Enélkül nem fogod tudni, merre tartasz. Bátorság! Lehet, hogy most mást mondasz, mint mondtál volna akár csak 1-2 héttel ezelőtt. Tekints rá nyugalommal, elfogadással a régi - új célodra.

S minden rendben van: ha a célod a piros Ferrari - tök OK, ha "csak" a túlélés, az is helyén van, sőt, a Világmegváltás is belefér. Egy a lényeg: a CÉL legyen a sajátod, érezd, hogy vonz, távoli ugyan, de nem elérhetetlen. Érezd, hogy érdemes, megéri érte naponta felkelni. S ha közben még ÉRTÉK-et is adsz másoknak (ne feledd: ÉRTÉK az, amit a fogadó fél számára ÉRTÉK-es), mindent megtettél, amit tehettél. (jó, vannak még lábjegyzetben apróbetűs részek a nem ártásról, a tisztességről stb. ezeket most alapnak vettem, mert ugye azok.

"Mi értelme az egész életnek? Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi legyen is." 
(Kurt Vonnegut)

Bartha Anikó
HR csapatépítész